::: A
Szemtelen kislány visszatér ::: forgatókönyv :::
1. rész: Szemtelen Klára
felbukkan
Nemes Rózsika éppen főzött, amikor Borzos Tamás berontott a
konyhába:
-
Rózsi! A testvérem még él!
- Várj egy kicsit! Úgy érted
Szemtelen Klára? – kérdezte
- Igen, ő! Emlékszel, amikor
átváltozott rókává? Akkor azt hittük, hogy felrobbant.
- Igen emlékszem.
- Na, igen ám! De nem robbant
fel! Elugrott, és rókaként élt tovább. Ő volt, aki az anyukádtól ellopkodta a
tyúkokat. Szerencsére most börtönben van, de visszaváltoztatták.
- De ha börtönben van, nem kell
tőle félni.
- Igen! De boszorkány, és ha
visszaszerzi a varázserejét, ki tud szabadulni!
A börtönben
- /N1: „Tizenéve össze
vagyunk zárva. Ha tudnám, mindig újra kezdeném”/ - mondták a cellatársak.
- Ki kéne innen valahogy jutni.
De hogyan? – kérdezte a cellatárs
-
Ki tudlak téged varázsolni. De csak ha elvezetsz engem a Nemes családhoz.
Rendben?
- Igen. Odavezetlek.
A Nemes családban
- De ez ellen nem tudunk semmit
tenni. – mondta Rózsika
- Az igaz. De ha kiszabadul,
akkor bosszút fog állni. – válaszolta Tomi
- Na mindegy. Én főzöm a
vacsorát.
- Én meg megyek kapálni.
Pár óra múlva Rózsikához beront az anyja, Nemes Mariann.
- Rózsi!!! Szörnyűség történt! –
mondta
- Na mond már mi az!
- Szemtelen Klára! Kiszabadult a
börtönből! Ugyanis nem halt meg! Róka...
- Azt tudom hogy él. De hogy
kiszabadult... ezt nem tudtam.
- Most mit csináljunk! Bosszút
fog áll...
Betört az ablak. Szemtelen Klára ott ált a ház előtt.
- Sziasztok! – mondta
- Itt van... – szólt Mariann
- Mit keresel itt? – kérdezte
Rózsi
- Nagyon jól tudod – felelte.
Klára bement a házba.
- Én egyszer bosszút fogok állni.
Semmitek nem lesz. Nyomorúság...
Kopogtattak.
- Rózsi! Ott vagy? – Tomi volt
az.
- Most elmegyek. De még
visszajövök, és bosszút állok.
Ezzel eltűnt a szemük elől.
-
Itt vagyok – válaszolta Rózsi.
Tomi bement
- Mintha a testvéremet láttam
volna
- Jól láttad. Tényleg itt volt.
És azt mondta, hogy bosszút fog állni. De hogyan tud nálunk bosszút állni? Mi
az, amit elvehet tőlünk?
- Hát, ezt én sem tudhatom. Most
feküdjünk le.
Lefeküdtek. Eltelt az este.
Reggelre Tomi meglepetést tervezett a családnak:
- Ébresztő! Megyünk a Balatonra!
- Megyünk a Balatonra! – mindenki
egyszerre kiabálja.
- Kiállok a kocsival. Addig
készüljetek el. – mondta Tomi.
Elkészültek, Tomi szólt:
- Gyertek a kocsihoz! Indulunk!
Odamentek a kocsihoz, beszálltak és elindultak. Ahogy
eltávolodtak a házuktól, megjelent a Szemtelen kislány. Azt mondta:
- /Nevetett/ Mondtam, hogy
bosszút állok. Eltüntetem a házatokat, és nem lesz hol laknotok!
Azzal eltűnt. És vele együtt a ház is.
Három felé hazaértek Tomiék.
- Hol a házunk? – kérdezte
Charlie.
- Hová tűnt a ház? – kérdezte
Rózsika.
- Ez valami vicc? – kérdezte
Mariann.
- Attól tartok, nem az – mondta
Tomi – Valószínűleg így áll bosszút Klára.
- A francba! – mondta Alex. –
Tudtam, hogy ez lesz!
Megjelent a Szemtelen kislány
- Látjátok, látjátok. Most nincs
házatok. Megmondtam, hogy bosszút állok.
- De miért? – kérdezte Rózsi.
- Azért, mert rókává
változtattatok, utána rosszul éltem, majd megtalált a rendőrség,
visszaváltoztatott, és lecsukott. Tizenéve be voltam már zárva, az egyik
barátommal. Most visszanyertem a varázserőm, és kijöttem. Bosszút állok. És ez
még csak a kezdet.
- Miért nem hagysz minket békében
élni? – Kérdezte Tomi. – Hagyj minket békén!
- Azt hiszed, te nem ártottál
nekünk? Dehogynem! Összevesztetted az egész családot, elloptad a tyúkjaimat, és
Tominak miattad kellett katonaságba menni! Most meg ez a házeltüntetés is! –
mondta Mariann.
- Nem érdekel! Ti többet
ártottatok nekem! – mondta Klára, és eltűnt.
- Hívom a rendőrséget! – mondta
Alex.
- Én pedig csinálok egy varázsló
elleni szert – mondta Charlie.
Alex tárcsázta a rendőrséget.
- Halló! Rendőrség? A Szemtelen kislány
itt járt, és eltüntette a házunkat! – mondta Alex.
- Mikor járt ott? – kérdezte a
rendőr.
- Öt perccel ezelőtt tűnt el. Ja!
És boszorkány!
- Boszorkány? Akkor ki kell
keverni egy varázsló-elleni szert!
- Mi már keverjük. Csak az lenne
a dolguk, hogy itt várakozzanak az
utcán, és szólunk, ha jöhetnek.
- Rendben van. Mikor?
- Ma öt órára legyenek itt.
- Jó. Viszonthallásra!
- Viszonthallásra!
Leteszi a telefont.
- Ötre jön a rendőrség! – mondta
Alex.
- Az jó! mindjárt kész a szer! –
mondta Charlie.
Már öt óra volt, a rendőrség is ott volt, de a Szemtelen
kislány nem ment.
- Nem jön. Tudja, hogy itt a
rendőrség. Ismerem a testvéremet. Csak akkor kellett volna hívni a rendőrséget,
ha már nem tud varázsolni. – mondta Tomi.
Tomi odafordult a rendőrökhöz:
- Hát nem jött. Úgyhogy majd
máskor jöjjenek!
A rendőrök el is mentek.
- Akkor feküdjünk le. – mondta
Mariann.
Lefeküdtek. Eltelt az este. Reggel szólt Tomi:
- Ébresztő! Ne lazsáljatok!
Bármikor idejöhet a Klára!
Mindenki fel is kelt.
Abban a pillanatban megjelent a Szemtelen kislány.
- Sziasztok! Tegnap el akartatok
fogni, igaz? Nem volt jó ötlet!
Tomi elővette a szert.
- Szerintem jó ötlet volt –
mondta Tomi. – Most lefújlak ezzel a szerrel, és akkor nem varázsolhatsz soha
többé!
Azzal lefújta.
- A saját testvérem vagy! –
mondta Klára. – Miért tetted ezt?
pár másodperc múlva megjelent a ház.
- Visszajött a ház! – szólt
Mariann.
- Figyelj, Klára! Most kihívom a
rendőrséget. Megérdemled! – mondta Tomi.
- Végre meg vagy! És most nem jössz
vissza! – mondta Rózsika.
- Igen. És ezt meg is érdemled! –
mondta Alex.
Csöngettek. A rendőrség volt.
- Megjött a rendőrség! – szólt
Tomi.
Alex ajtót nyitott.
-
Jó napot! – mondta.
- Jó napot! Önök hívták a
rendőrséget? – kérdezte a rendőr.
- Igen, mi. Itt van Szemtelen
Klára.
A rendőr bement, meglátta Szemtelen Klárát.
- Maga Szemtelen Klára? –
kérdezte tőle.
- Nem. Ő az! – mondta és mutatott
Rózsikára.
- Nekem ez gyanús. Maga az. Most
már felismerem. Letartóztatom szemtelenkedés, szökés, boszorkánykodás, és lopás
vádjával. Velem kell jönnie.
Azzal bilincset tett a kezére, és elvitte.
- Figyeljetek – szólt Rózsi. –
Mivel egy nagy család vagyunk, /S1 „költözzünk össze egy jó nagy házba
mind!”/
- Költözzünk! – mondták
mindannyian.
- Akkor holnap induljunk! Hiszen
/S2 „már régen egy farmon élek”/. – mondta Alex.
Lefeküdtek. Másnap reggel mindenki korán felkelt.
- Hát akkor /S3 „indulni
kell”/ az új házunkba. Siessetek! – mondta Tomi.
Elkészültek, elindultak. Útközben Tominak eszébe jutott
Zoltán nevű testvére.
- E kell mondanom valamit –
szólt. – Nekem van egy Zoltán nevű testvérem. Emlékszem, amikor elüldöztük, /S4
„ment a hűtlen nehéz fejjel. Visszamenne, de ő már nem kell. Érzi hálátlan lett
sorsa, keserű könnye arcát mossa. Arra gondol, őt ki szerette. Ha szerette, el
mért engedte. Vissza nem jön többé soha, bárcsak békén hagyták volna. Minden
hajnal övé marad, látja szállni a madarakat. Hosszú, hosszú ideje már nem számolja
a napokat már. De amíg él, el nem felejti, hogy a múltat ki nem tépheti
szívéből!”/
- Most ne bánkódj ezen. Biztosan
fel fog minket keresni. – mondta neki Rózsi.
Mentek tovább. Egyszer csak megszólal Alex:
- Jaj, de örülök, hogy börtönben van
a Szemtelen kislány!
- Te Alex! – szól Rózsi. – Az
utóbbi időben sokat változtál. Régebben /S5 „nagyon önző voltál, ez nem
állt jól neked!”/
- Hát igen! Emlékszem a
katonaságban akkor sem hagytál pihenni, ha azt mondtuk, hogy /S6 „fárad a
karja a katonának, fárad a karja”/! – mondta Tomi.
- Én meg addig ültem otthon
egyedül.
- Egyedül? – kérdezték a fiúk.
- Igen, /S7 „egyedül!
Egyedül! Egyedül! Egyedül!”
- Már meg is érkeztünk! Szép ez a
ház! Itt fogunk ezentúl élni! – mondta Mariann.
Bementek, kipakoltak.
- Pihenjünk egy kicsit! – mondta
Charlie.
Lepihentek. Két óra felé csöngetett valaki. Tomi kiment.
Testvére, Borzos Zoltán volt az.
- Zoli! Te itt vagy!? De örülök,
hogy eljöttél! Gyere be, mesélj el mindent! – mondta neki.
- Nem fogod elhinni, de Szemtelen
Klára cellatársa voltam. Belekevert valami
sötét ügybe, de most már mindegy.
Együnk valamit!
- Együnk csirkét! – mondta Rózsi.
- /S8 „A sonka meg lent
van a pincében!”/ Inkább együnk azt! – mondta Alex.
- Szerintem is! – mondta Tomi.
- Akkor lemegyek érte!
Alex lement a pincébe. Félért, és betette a sütőbe.
- Betettem a sütőbe! Mindjárt
kész van – mondta.
Zoltán és Tomi tovább beszélgettek:
- És hogy kerültél ki?
- Hát… nagyon sajnálom… Én
mondtam meg a Klárának, hogy hol laktok, mert azt mondta, akkor kivarázsol. De
most már nagyon sajnálom. – válaszolta.
- Hogy tehettél… De most már
mindegy.
- De csak…
- Ne magyarázkodj! Megbocsátok.
De akkor te sem törvényesen szabadultál!
- De végül igen. Igazából rá nem
hat a normál varázsló elleni szer. Szövetkeztem a rendőrséggel, és egy bénító
szert kevertem. Így nem tudta meg, hogy másnap is el akarjátok fogni, és normál
szer is hatással volt rá. Ezért elengedett a rendőrség.
- Miért nem ezzel kezdted? Te
miattad fogták el a kislányt!
A börtönben
- Az a Zoltán! Miért tette
csinálta ezt!? – mondta az új cellatársának Klára.
- Én nem tudom. Most enni
szeretnék. Te nem kérsz ebédet?
- Nem. Nekem /S9 „kicsit
szomorkás a hangulatom máma!”/
A Nemes családban
Megebédeltek. Mariann így szólt:
- Finom volt ez az ebéd.
Szerintem menjünk ki a tóra! Úgy hallottam, Enyingen van egy gyönyörű halastó!
- Menjünk! – mondta mindenki.
Kiértek. Tomi szólt:
- Szép ez a tó! /S10 „Ó,
de sokszor jártam erre én!”
- Te már voltál itt? – kérdezte
Rózsi.
- Igen. Régen, amikor Siófokról
Ágostonpusztára jártam dolgozni, hazafelé mindig eljöttem a ide. – válaszolta
Tomi.
- Elmegyünk körülnézni? –
kérdezte Mariann.
- Én nem megyek. Most nincs
kedvem – mondta Tomi.
- Én pedig itt maradok Tomival –
szólt Rózsi.
Tomi és Rózsi egyedül maradtak.
- Imádlak, Rózsi! – mondta Tomi.
- /S11 „Én is imádlak”/,
Tomi!
Megcsókolták egymást.
- Menjünk haza, és csináljunk egy
házavató bulit!- ajánlotta Alex.
- Jó! – kiáltotta mindenki.
Hazamentek, csaptak egy bulit. /B1 Susu bolondság/
Írta:
Pőcze Bence
Készült:
2003. május 23. – 2003. augusztus 7.
Felsőpakony, 2003.
augusztus 7.
Copyright
© 2003-2004 Pőcze Bence, Pőcze Gergő, Borbély Fruzsina, Gerbera Studio
Minden
jog fenntartva!