a teljes métetű képfájl ITT tölthetö le[folyamatkiserlet_lukas_0-10.jpg | 15000×1250 pixel | 3.7 MB ]
videó & grafika
A Save Dani!/Revolution című pályamű nem csupán rendkívül szellemes történetvezetése, dramaturgiája miatt emelkedik ki az idei pályaművek közül. A tizenéves alkotóktól szokatlan érett filmes gondolkodásmód a képi beállítások igényességén, a mozgóképi montázs kiforrott használatán, sőt az otthoni eszközökkel megvalósított világítás végiggondolt megoldásain keresztül olyan minőséget hoz létre, mely valóban zavarba ejti az értékelőt. Az egymásra következő snittek összehangolásán, egymáshoz simításán (hogy nem mondjam fényelésén) keresztül olyan igényességet képvisel a videómű megvalósítása, mely a kamerával felvett és számítógéppel előállított filmrészletek keverésekor rendkívül nehezen megvalósítható. A mű kiemelkedő kvalitásai csak részben köthetők a forgatókönyvhöz, illetve a rendezéshez: a film vizualitását, ritmusát egységben kezelő, s a felvételeket megtervező, majd megvalósító alkotók a mozgóképi gondolkodás rendkívül magas szintű, kiemelkedő tehetségű művelői.
A Lukas 0-10 képsorozat, illetve az erre épülő folyamatkísérlet nem csupán kiemelkedő esztétikai kvalitásaik miatt kerültek díjazásra.
a teljes métetű képfájl ITT tölthetö le
[folyamatkiserlet_lukas_0-10.jpg | 15000×1250 pixel | 3.7 MB ]
Meglepő és elismerésre méltó az a tudatosság, amivel a tizenéves szerző a digitális képalkotáshoz viszonyul: olyan műveket alkotott, melyek kizárólag a számítógépes képalkotás technikájával hozhatók létre, tudatosan reflektálnak tehát saját médiumukra. A pályamű leírásában egy „szabály” következetes alkalmazásáról olvashatunk, mely egy képrészlet repetitív másolása, kicsinyítése és elforgatása útján hoz létre újabb és újabb látványokat. Első pillantásra erről a munkamódszerről a nem lineáris matematikai sorok, a fraktálok világából ismert algoritmusok iterációi során létrejövő képsorozatok jutnak eszünkbe, látnunk kell azonban, hogy itt nem egészen erről van szó: a kicsinyítések okozta „adatvesztések” egyre homogénebb felületeket eredményeztek volna, ennek ellensúlyozására az alkotó időről időre eltért a szabálytól, s üresen hagyott egyes képrészleteket. A fehér üresen hagyott felületek vizuális jelek, melyeknek átalakulása, alámerülése a soron következő fázisokba képileg értelmezhetővé, láthatóvá teszik a folyamat logikáját. Tizenéves alkotótól szinte hihetetlen a tudatos, megismerésre törekvő képi gondolkodás ilyen színvonalú alkalmazása: reméljük az eredmények esztétikai minősége több fiatalt sarkall a hasonlóan szisztematikus kognitív alapállás követésére, és a digitális médiumokra reflektáló, azokat nem csupán felhasználói szinten alkalmazó pályaművek készítésére.